Köszönet Murányi Dávidnak a jótanácsokért, nagyrészt ez alapján mentünk
Szia,
Akkor néhány szót Albániáról, elõször is a személyautóval járható utak:
Ha Montenegro felõl mentek (Novi Sad - Sabac - Valjevo - Pozega - Uzice -
Prijepolje - Bijelo Polje - Mojkovac - Podgorica - Tuzi útvonal a
leggyorsabb, kora reggeli indulással estére Shkodrában vagytok), északon az
elsõ célpont mindenképp Shkodra. Hihetetlen hangulatú város, igazából semmi
szépség vagy nevezetesség nincs benne Rozafat várán kívül (ez a tiranai
fõút mellett van, ahogy dél felé kiértek a városból), de valahogy
mindannyiunknak az egyik kedvenc helye lett; leginkább valami belsõ-ázsiai
helyre emlékeztet, bár lassan elkezdett turistásodni és sajnos már van
valami európai ízei is. A fõtéren (ez egy nagy körforgalom, középen az öt
hõs szobrával) van egy díszállatkereskedés, e mellett tudtok bemenni a
Hotel Kadukuba, ez egy kis motel ahol a leginkább érdemes megszálni, bár a
tavasszal itt is elkezdték emelni az árakat és nem lehetett alkudni.
Shkodrából érdemes egy kis túrát tenni Zogaj felé, a Shkodrai-tó déli
partján. Átmentek a Bune hídján a vár alatt, és ott északnak fordultok,
több kilométer hosszan visz egy kis aszfaltos út a tó mellett (mindenképp
autóval menjetek, mert a Bune túlpartján van egy irdatlan cigánytelep, amin
át kell menni). Itt sziklás és meredek a part uh. még fürödni is tudtok,
naplemente müezzinnel, szemben a Prokletije tömbje.
A Prokletijébe Koplikból, a Bogai-völgyön tudtok felmenni, már egészen
Bogeig leaszfaltozták az utat. Itt le kell raknotok az autót; ha kisebb
túrát terveztek, akkor déltõl esti kényelmesen meg lehet járni a
Terthores-hágót tovább az úton, ami Okol és Theth felé visz át a Shalle
völgyébe. Innét már látni a Prokletije legmagasabb részét is. Vizet
mindenképp vigyetek magatokkal Shkodrából vagy vegyetek a bogei boltban,
mert ez a völgy a Prokletije összes többi nagyobb völgyével szemben
teljesen száraz, és egyáltalán nincs forrás a hágóig. Sátorral akár csak
egy éjszaka kedvéért is érdemes elindulni, a hágóról leereszkedve a Shalle
völgyébe nagy bükkerdõkbe értek, és nagyon jó sátrazóhelyek vannak. Lent, a
falu környékén viszont nem érdemes sátraznotok, mert bár nem valószínû hogy
kirabolnának, de az albánok végtelenül kiváncsiak és biztos hogy több
látogatótok akadna este is és reggel is (Albániában amúgy nagyon nehéz
egyedül lenni; a legelhagyatottabb hegyvidéken is bármikor elõkerülhet
valaki, aki majdnem biztos hogy oda is jön beszélgetni). A Prokletije és a
Mirdite, a két nagy észak-albán hegységrendszer volt a kanún, a szokásjog
hazája, ami még az enveri diktatúra idején is éltette a vérbosszút. A
Mirditebe lehetetlen személyautóval bejutni, és a Prokletijének is csak a
Bogai-völgy a járható útja, és Okol meg Theth az a két falu, ahol a
legkönnyebben láthattok még kullákat: ezek csak lõrésnyi ablakú, emeletes
lakótornyok, ahová a vérbosszú elõl húzódhatott be a soron következõ
áldozat. A helyi malkor törzsek népviseletben járó nénijeivel még Bogeban
is találkozhattok.
A másik túra, amit északon érdemes beiktatni, az egy hajóút a Drinre
duzzasztott Komani-tavon. Komanba Lac-Qyrsacon át olyan másfél óra alatt
eljuttok Shkodrából, így ottalvás nélkül egy nap alatt is megjárhatjátok,
de a gát alatt van egy Villa frencese nevû ház, ahol egy öregember lakik és
olcsón ad ki szobákat. A gáton egy elég kétes alagút vezet át a kikötõhöz,
de addigra már megszokjátok az albán viszonyokat és elhiszitek, hogy
tényleg arra visz az út :) . A kikötõ lényegében egy nagy betonmóló meg egy
fogadó, nyugodtan otthagyhatjátok az autót. Hogy hajó mikor indul Fierzebe,
az eléggé véletlenszerû, de egy reggeli meg egy esti biztosan van (konkrét
menetrend elég kevés helyen létezik Albániában); Fierze és Bajram Curri, a
két északkeleti nagyváros felé ez a vízi út a fõ csapásirány, a többi mind
nagyon hosszú és rossz földút. De ezek a legkevésbé sem barátságos helyek,
irdatlan porfészek mind a kettõ, uh. csak a hajózás miatt érdemes arra
menni; a Komani-tó a Prokletije déli és a Mirdite északi elõhegyeit
választja el, meredek sziklás partok között halad, nagyon szép.
Még két út van, ami járható az északi részen, ez a Lac-Qyrsac - Puke -
Kukes és a Milot - Burrel - Bulqize - Peshkopi fõút. Egyik sem látványos,
de ha némi északi levegõt akartok még szívni, akkor ezeken megtehetitek. A
kukesi utat Koszovó közelsége miatt nem igazán ajánlom, Kukes sem túl
barátságos hely, az északkeleti részeken kifejezetten gyanakvóak az
emberek. A peshkopii út leginkább Peshkopi miatt érdekes, meg innét
legalább lentrõl láthatjátok a Mirdite déli irdatlanját, a Lura-vidéket, és
észak felé a Korab elõhegyeit is. De ha Macedónia felõl jöttök, akkor Debar
felõl itt is bejöhettek az országba, Peshkopiban van több jó szállás is.
Peshkopi megintcsak olyan, mint Shkodra, igazi lepattant Balkán, de valami
miatt mégis nagyon jó ott lenni; az egyetlen konkrétum a bürek, itt
valahogy minden bürekezõben nagyon finom az összes, de leginkább a frisen
sült póréhagymás...
Visszatérve a nyugati partra és a délre vezetõ útra, Kruja, a régi fõváros
mindenképp beiktatandó állomás, mégha lassan igazi turistafészek lett is. A
vár és a benne lévõ elég jó múzeum mellett a fõ látnivaló a Rézmûvesek
utcája, ami a vár alatt lévõ bazársor; itt mindenféle csiricsáré mellett
igazi népviseletet meg használati dolgokat lehet nézni/venni, bár már
egyáltalán nem olcsó. Több, személyautóval nem nagyon járható út indul a
Kruja-hegyre, ha van kedvetek egy kopár mediterrán túrához.
Durres és Tirana felejtõs, két jellegtelen európai nagyváros (bár Szilvi
szereti Tiranát). Elbassan is hasonló, viszont innen a Shkumbin völgyében
vezet az elég szép út az Ohridi-tó felé, és jó kis kiülõs teraszok vannak
mellette.
Amúgy a Shkumbin-folyó a választóvonal Észak és Dél, azaz a két
Albánia között; ezt õk annyira komolyan veszik, hogy érteni sem akarják
egymás tájszólását, és nem mozognak a két országrész között. Mi ebbõl
(persze az állatok meg a növények elterjedésén túl, amiben tényleg nagyon
különbözik a két rész) lényegében csak azt érzékeljük hogy a déli falvak
levegõsebbek, északon nem nagyon van úzó, a malí csáj nevû tea meg csak
délen van (ezt ott sokfelé árulják is fillérekért kötegelve, érdemes belõle
venni, nagyon finom). Ha Macedónia felõl, és nem a kisebb debari átjárón,
hanem Struga felõl érkeztek Albániába, akkor ezen az úton a legkönnyebb
átjönni nyugat felé.
Az Ohridi-tóra legalább egy ottalvást szánjatok. Ha átbuktok a Thane-hágón
(itt ér bele a macedón határról jövõ út a Pogradec - Tirana fõútba, a tóhoz
lekanyargó útról még a part elõtt van egy letérõ Lin faluba, ami egy kiugró
félszigeten van és a tó albán részén itt van egyedül sziklás part; maga a
falu is érdekes, igazi sikátoros koszfészek szószerint összeszart utcákkal.
A tó partján aztán végig találtok fürdéshez helyeket (szerintem sokkal
jobb, mint egy tenger, és mivel több száz méter mély, még október végén is
bõven lehet benne fürödni), és egyre több a hotel, amik ugyan egyre
felkapottabbak, de õsszel már le lehet õket alkudni a normál albán árra.
Leginkább azért érdemes megszállni bennük, mert nagyon szép napkelték
vannak a Galicica-hegység fölött, és sok egészen ráépült a vízre, nameg
viszonylag olcsón sütik az Ohrid bennszülött pisztrángját a kajálóikban.
Pogradec, a déli part nagyvárosa megintcsak egy érdektelen valami, tõle
keletre, a macedón határnál van Volorek (Tushemisht), egy nagy feltörõ
karsztforrás-rendszerre épült park. Ezt leginkább akkor érdemes útbaejteni,
ha mondjuk erre mentek haza, mert itt is van egy kis átkelõ, a túloldalon
pedig a Sveti Naum kolostor és akkor végig tudtok menni a tó keleti
partján, ami végig sziklás.
Pogradectõl dél felé sok érdekességet nem tudok mondani, Korce egy eléggé
jellegtelen város, Erseke szintúgy, innét pedig nem tudtok elmenni a Permet
felé vivõ úton személyautóval. A hegyek errefelé szépek, de nagyobbrészt
kopárak; itt-ott be lehet csapni közéjük járható utakon (pl. Vithkuq felé
végig leaszfaltozták pár éve az utat), és túrázgatni is találhattok
helyeket. A Malik - Gramsh út lehet az Ohridi-tó - Elbassan út
alternatívája, ez végig a Devol szurdokában visz és nagyon szép, de idõrõl
idõre elviszi a víz meg a hegyomlás, így aztán kérdés, hogy éppen végig
tudtok-e menni rajta személyautóval. Gramsh elég jó hely, és nagyon korrekt
szállás is van rögtön a Malik felõli végén.
Elbassantól nyugatra ill. délre esõ országnegyed megint nagyon érdekes.
Maga a tengerpart és a parti síkság ugyan egész Vloráig felejtõs, egy
irdatlanul beépült és koszos homokbícs; viszont Vlora fölött be tudtok
menni a Narte-lagúnához, ami egy kiemelt vízimadár élõhely
(természetvédelmi terület is; ez persze Albániában annyit jelent, hogy
mindenféle jegyekkel próbálnak meg lenyúlni).
Mielõtt Vlora alá mennétek, mindenképp be menjetek be Beratba, ez Albánia
két igazán szép városából az egyik. Az óváros, amit Ezerablakosnak hívnak,
a nagyon jó állapotú vár alatt van, hihetlenül szép. Pont elõtte, az Oszum
partján van egy szálloda ahol még nyáron sem próbálnak az ár fölé menni,
pedig igazán frekventált egy cucc. Mindenképp olyan szobát kérjetek, ami a
folyó felõl van, mert azoknak a terasza kinyúlik a folyó felé, és a
túloldalon levõ Gorica városrészre néz, ami majdnem olyan szép, mint az
Ezerablakos. Magában az Ezerablakosban is van szállás, ami biztos nagyon
hangulatos, csak az elé nem tudtok odaállni az autóval. Berat másik fõ
attrakciója a Tomor-hegység, amit a magam részérõl az egyik legszebb
hegységnek tartok a világon (pedig nem igazán hagyja magát megismerni, már
három utunk volt, aminek konkrétan õ volt a célja, és pl. a Cuka Partzánra
még sosem jutottunk fel).
A Tomor maga, bár nagyon közel van, de nagyon
nehezen megközelíthetõ; macchiás fliss-dombok veszik körül, amiken át csak
földutak visznek. Ha próbálkoztok vele, akkor érdemes elmenni Corovodébe
(meg egyébként is, errõl majd mindjárt), és az ottani, nagyon lepattant
szállodánál hagyni az autót. Innét a Corovode-patak völgyében indul egy út,
ami elvisz a Tomor és a Kulmakes tömbje közöt, majd átbukik az északi
oldalra a Tomorica völgyébe és felmegy egészen a Tomor-hegy csúcsára, mert
itt van 2500 méteren a bektasiak egyik szentélye, ahova augusztus végén
búcsújárást rendeznek és kecskéket áldoznak a szentély elõtti oltárkövön.
Corovodéból az utat oda-vissza két nap alatt meg lehet járni gyalog;
stoppal kevésbé fárasztó, de alig gyorsabb mert olyan szar az út, és
különben is, nem olyan vicces valami szutyok teherautó platóján zötykölõdni
egy fél napot. A vizet sajnos ide is vinni kell, mert a Tomor úgy ahogy van
száraz hegység. Corovodéba Beratból busszal is el lehet jutni, Berat
központjában rendes buszpályaudvar van, nagyjából menetrenddel. Ez a város
abszolút zsákutca (maga Berat is, ha Corovodét nem számoljuk, mert a
Kelcyrebe vivõ út még terepjáróval is alig járható), de nagyon hangulatos,
fõleg a központjában, a patak mellett lévõ nagy, parkos kerthelység, meg a
szálloda melletti, több száz éves platánra épült terasz. Emlékeim szerint
személyautóval nem igazán járható út indul a városból az Osum mentén
felfelé, ez egy nagyon szép, gyalog fél napos túra: nem sokkal a város
fölött a folyó bevágódik valami egész furcsa mészkõbe, maga az albán
grandkanyon.
Visszatérve Vlorához, ami ugyan megint nem egy érdekes hely, de innét
kezdõdik a déli sziklás partvidék, a sarandai fõútra szánjatok legalább egy
napot. Az út a Llogara-hágón bukik át, a hágó elõtt szép fenyvesek vannak,
a hágóról pedig dél felé igazán pazar a panoráma: végig látni az albán
partvidéket, Korfut és a tõle északra esõ kisebb szigeteket. Miután
lekanyarog nagyjából a tenger szintjére, az út kisebb falvakon visz
keresztül, amik már inkább görögösek, mint albánok.
Borshban érdemes
megállni, a falu központjában van egy kávézó, ami egy
karsztforrás-rendszerre épült, nagyon jópofa; itt kaptok szállást is.
Saranda megint nem egy nagy szám, innét viszont az út átvisz a
Gjere-hegység déli nyúlványán a Drinos völgyébe. Ezen az úton (nem a
Delvine felé vivõ a fõ csapás, mégha a térkép azt is jelöli; Gjirokastert
nézzétek, itt már vannak útjelzõ táblák) van a Syri i Kaltert, a
Kékszem-forrás. Ide egy kis leágazás visz be, ami elég jól jelölve van, de
azért figyelni kell (GPS koordinátákat találtok a Balkán-kutatás honlapunk
Expedíciók, gyûjtõutak link idei márciusi útja alatt, az sokat tud
segíteni; ha valami konkrét helyhez még kellene GPS, akkor azt írd meg és
elküldöm, mert még elég kevés út gyûjtõhely-listája került fel;
http://www.nhmus.hu/modules.php?name=Kutatasok&op=balkan ). A Kékszem egy
órisási feltörõ karsztforrás amibõl egy kis folyó indul, és egészen azúrkék
a kürtõje.
Berat mellett a másik szép albán város Gjirokaster. Itt sok a szállás, de
meg kell válogatni és már mûködik a lehúzás is. A Hotel Kalemi nagyon jó
hely, ez egy igazi déli erõdház, méteres falakkal, vastag tölgyfaajtókkal,
stb. Az óvárosban kell kérdezni utánna, és ha nem kértek ellátást, akkor
egy kétágyas szobát le lehet alkudni 20 euróra. Ellátást már csak azért sem
érdemes kérni, mert az óvárosban olcsó és nagyon hangulatos helyek vannak,
most márciusban az ötös elágazástól (ennek nem hiszem hogy ez a neve, de az
óváros egy jellegzetes pontja, öt meredek kis utca fut egybe) balra vivõ
utcán találtunk egymással szemben két teraszt nagy fa alatt, ahol nagyon jó
tengeri hal meg házi bor volt.
Gjirokasterbõl dél felé be tudtok csapni egy kis aszfaltúton Suhe felé. Az
út idõvel elromlik, de gyalog érdemes rajta elindulni fölfelé, átvisz a
Lunxherise-hegység hágóján, majd felmegy egész a Dhembel-hegységre, ez két
napos túrának nagyon megéri. A másik érdemes út a Drinos völgyében Tepelena
felé visz (Tepelenába, ill így Gjirokasterba Fierbõl, a tengerpartról is jó
az út, szóval a déli részt egy körnek is meg tudjátok csinálni).
Tepelenától délre, az út mentén van az Uji i Ftohte (Hideg víz), egy nagy
karsztforrásra épült pihenõ, ez is jó hely. Tepelene maga nem túl érdekes,
bemenni leginkább azért érdemes, mert innét visz egy kicsi, de aszfaltos út
befelé a Griba-hegységbe a Bence-folyó szurdokában, Progonat falu felé. Ez
teljesen járható, a szurdok hamarosan szûkülni kezd, de egy török kori
vízvezeték meg két kis ortodox kápolna mellett gyalog le lehet menni
egészen a folyóig. Az aszfalt közben elfogy, de az út végig járható, bár
egy idõ után igencsak meredekké vállik. Gyalog is érdemes rajta elindulni
akár egész Progonatig, de addig mindenképp, amíg a Bence oldalágának el nem
éritek a szurdokát; nagyon vadregényes rész! Tepelenából visz még jó út
Kelcyrán át Permetig, ez még egy kis déli fíling, de nagy érdekesség nincs
rajta.
Hát, ennyit a járható utakról meg az elérhetõ jó helyekrõl, akkor néhány
gyakorlati dolog:
Az albánok nagyon kedvesek és vidámak, amit az ember egy idõ után, meg
bizonyos lelkiállapotban tolakodásnak érez. Sajnos a sunyizás és a levevés
is egyre inkább jellemzõ, a lopás meg mindig is az volt, kivéve a
hegylakókat. Viszont a kanún által diktált vendégjogot, amit még Enver sem
tudott megtörni, sajnos a turistásodás lassan teljesen eltünteti, így már a
hegy falvakban sem hagyhatod ott a cuccod teljes nyugalommal. Az alkudás az
elõtt is mûködött, hogy elkezdetek volna kifejezetten levevõsek lenni, most
viszont mindenen érdemes alkudni, nem veszik fel a fikázást sem (szállásnál
például érdemes olyanokat mondani, hogy Krujában is olcsóbb volt a nagyon
jó szálloda, stb). Ha viszont valamivel megkínálnak, azt mindig el kell
fogadni, mert arra nagyon sértõdõsek. Szintén fontos tiszteletben tartani a
magánterületet, és a falvakban férfitól kell kérdezni mindent; nõt
megszólítani sem igazán szabad, maximum öregasszonyt. Látványosan tesózni
sem nagyon érdemes, fõleg gyerekekkel nem, mert hamar átcsaphat
kéregetésbe, és el is durvulhat.
Ha az autó városban áll, ne hagyjátok benne cuccokat csak elrejtve. A
legtöbb szállodának nincs zárt parkolója, de az elõttük álló autóra
figyelnek. Ha falvakban rövidebb idõre hagyjátok ott az autót, akkor
álljatok a bolt elé, és kérdezzétek meg, hogy ott maradhat-e, akkor õk is
néznek rá. Ha éjszakár hagyjátok ott faluban, akkor mindenképp be kell
állni egy udvarra; ezt könnyû megbeszélni a háziakkal, viszont az
ellenszolgáltatást nehéz. Ha megkérdezed hogy mennyit kérnek érte, akkor az
emlékekben élõ vendégjog miatt valószínûleg tiltakoznak, viszont ha adtok
nekik valamennyit (olyan száz leket), akkor azt rögtön elteszik. Ha nem
adtok semmit, akkor mire visszaértek mondjuk lemossák az autót és azért
kérnek pénzt.
A csapvíz a városi hotelokban mindig iható, falvakban inkább csak akkor
igyatok, ha láthatóan forrásból hozzák. Palackos vizet kicsi falvakban is
lehet kapni. A kajától nem nagyon kell félni, ha erõs a gyomrotok; nagyon
gyanús helyen azért ne vegyetek hús meg tejterméket, mert a kolera
viszonylag állandó, ha nem is tört ki komolyabb járvány az elmúlt tíz
évben. A forró bürek mindig biztonságos, és igyatok pálinkákat meg
Szkanderbég-konyakot; a minõségben viszont sajnos sosem lehettek biztosak,
még ha ua. a cimke van az üvegen, akkor is lehet önmaga hamisítványa...
Pénzt szállodákban tudtok váltani, néhány helyen mûködik pénzváltó is
(Shkembiar vagy Shkemb valuti van a táblájukon).
Egy euróért olyan 120
leket adnak, de ez eléggé változó. Számolni viszont 1=100 számolnak, uh.
mindig érdemes lekben fizetni, különösen a szállásokon. Angolul nagyon
kevesen beszélnek, németül még kevesebben, olaszul viszont elég sokan,
fõleg északon. A déliek közül sokan beszélnek görögül is.
Végezetül néhány hasznos kifejezés, fonetikusan írva: mirdíta (jónapot),
mirmándzsasz (jóreggelt), mirbráma (jóestét), mirupápsim (viszlát),
falemindérit (köszönöm), po (igen; az albánok eredetileg fordítva rázzák a
fejüket, de ez már többnyire csak a falvakban él), jo (nem), ka (van), szka
(nincs), mir (jó), jo mir (nem jó), sum (sok; ezt érdemes a köszönömhöz meg
a jóhoz is hozzátenni: falemindérit sum - köszönöm szépen, sum mir - nagyon
jó), pok (kevés), sza kústom? (mennyibe kerül?), szi csuhed? (hogy
hívják?), Szi csuhed sati? (mi ez a falu?), rúga (út), kette (ez), kette
rúga na kette makína szka problem? (ezen az úton ezzel az autóval nem lesz
baj?) szigur (biztos, biztonságos), ui (víz).
Jó utat,
Dávid
Köszönet Murányi Dávidnak a jótanácsokért, nagyrészt ez alapján mentünk